A július 17-i második napon egy 68,7 km hosszú szakasz várt a TransAlp mezőnyére és a srácokra, három – ahogy a Tour-on is mondják – kiemelt kategóriás heggyel. Következzen a második nap beszámolója.
A reggeli indulás a szállásról elég izgalmasra sikerült, ugyanis Feriék kocsija nem akart beindulni, de szerencsére egy kis betolás segített rajta és elindulhattunk a starthelyhez, ami a tegnapi befutó helyszíne, Weerberg volt.
A beállásnál ma a ”D” szektorból indultunk, ami azért sikerélmény volt, mert a lassabb versenyzők mellett már az első kistányéros mászásnál mentünk el szépen sorjában. Az időjárás tökéletes volt, bár inkább kicsit meleg, az elején végig tűzött a nap. Nem volt idő nagyon bemelegedni, az első mászás után, amit egy nagyobb bollyal együtt tettünk meg, rögtön következett egy gyors földes lejtmenet a völgybe egészen a frissítő pontig.
A frissítőpont után, semmi intermezzo, lankás rész vagy hasonló egyből indult egy meredek sáros és ennek köszönhetően igen csúszós mászás a Geiseljoch-ra. Itt még nem is gondoltuk, hogy majd két és fél óra lesz ennek a hegynek a megmászása. Hosszú volt, egyre hidegebb volt, de gyönyörű vidéken biciklizhettünk, néhol kis csörgedező hegyi patakon keresztül vitt az út. Az utolsó két kilométeren már óvatosan kellett menni, olyan szűk volt a hely, hogy már csak egy bringa fért el az úton kényelmesen (néhol pedig nem éppen kényelmesen) és a szél is felerősödött a csúcs közelében.
Itt a szakasz közepén azért izgultunk, hogy vajon jól sikerült-e a regenerációnk, de nem volt gond, a saját tempónkban szépen végig kitekertük ezt az emelkedőt ott is ahol már sokan csak tolták.
A hegyről lefelé igyekeztünk felkészülni lelkiekben az utolsó emelkedőre, ami szintemelkedésben ugyan kevesebb volt, mint a Geiseljoch, de a nehézségét az átlagban 8-9%-os meredekség adta; voltak benne olyan 28-29%-os meredek szakaszok, amiket egyszerűen már nem lehetett kitekerni.
Az utolsó lejtmenetre már be kellett öltöznünk, mert a szél még jobban felerősödött. Ezen az utolsó szakaszon a fékeké volt a főszerep. Elég masszívan melegedtek és koptak, de tették a dolgukat, nem volt velük gond. Hogy ne legyen ilyen sima a lefelé, az egyik szakaszon egyszer csak egy autó jött velünk szembe, kicsit figyelmetlen volt, de szerencsére mi észnél voltunk, ezért nem lett baj.
Az utolsó néhány kilométert már Mayrhofenben tettük meg ahol végig álltak a szurkolók. A célegyenesben megpillantottam apukámat, aki egy Magyar zászlót lengetve várt minket, ami hihetetlen erőt adott nekünk az utolsó néhány száz méterre.
Beérkezés és egy kis frissítő után indultunk is az aznapi szálláshelyünkre Gerlosbergbe, ahová egy 6 km hosszú szerpentin vezetett fel és valami félelmetesen szép kilátás nyílt az Alpokra. A szállásunk egy igazi kis alpesi fogadó olyan, de olyan félpanzióval (salátabár, leves, főétel, desszert), hogy a szánk tátva maradt, de a gyomrunk tele lett. Így hát a mai pasta partyt kihagytuk, de nem bántuk meg, mert ez ezerszer jobb volt. És persze ahogy szokás, belebotlottunk egy magyar pincérbe, Árpiba, aki nagyon kedves és segítőkész volt, így ezúton is köszönjük neki .
Feriék kocsijába sikerült életet lehelnünk egy új akkumulátor segítségével. Most éppen szakad az eső; csak remélni tudjuk, hogy reggelre eláll és ahogy eddig is verőfényes napsütésben kezdhetjük meg a holnapi szakaszt.
Így zártuk a második napot:
(napi helyezés, csapatnév, versenyző, napi idő, átlag km/h, összetett idő/helyezés)
Második napi mért adatok:
Össztáv: 71,52
Átlagsebesség: 13 km/h
Max sebesség: 66,9 km/h
Szintkülönbség: 2745m
Mászás összesen: 29,5 km
Lefelé összesen: 33 km
Legmeredekebb fölfelé: 29% (!)
Legmeredekebb lefelé: 26%
Legmagasabb pont: 2264m
További képek a szakaszról:
A 3. szakaszt is sikeresen abszolválták a srácok. A beszámoló hamarosan olvasható lesz a blogon. A legfrissebb információkat az akutális szakaszokról az IronHorseBlog twitter oldalán lehet nyomon követni.
