A leghosszabb szakasz várt július 22-én a 2011-es TransAlp mezőnyére. Következzen a San Martino és Trento közötti 122,7 km hosszú utolsó előtti szakasz beszámolója.
Szép napsütéses napra ébredtünk, de mindössze 8 fok volt. Korán kellett kelni, mert a szállásunk messzebb volt a rajthelytől. Természetesen, mint mindenhova egy hosszú szerpentinen keresztül jutottunk el a rajthelyhez, mely a reggeli után igencsak felkavarta a gyomrunkat, de szerencsére a hűvös hegyi levegőnek hála hamar rendbejöttünk.
A rajtnál rutinszerűen álltunk volna be a D szektorba, ahonnan átirányítottak minket a C-be. Jó érzés volt látni, hogy mennyien vannak még mögöttünk. Teljesen új arcok közül rajtoltunk. Egy 30 kilométeres murvás száguldással kezdtünk, melyben egynyomsávos kis hullámok voltak és az előző naphoz hasonlóan nem szakadt szét a mezőny a lejtő miatt, ezért az egynyomsávos szakaszok bedugultak. Reménykedtünk, hogy nem tart ez egész nap, mert különben nagyon hosszú napunk lesz.
Szerencsére a szakasz közepén lévő 30 kilométeres mászás igencsak szétszakította a mezőnyt. Sajnos a mászás megkezdése előtt ismét láttunk egy porul járt versenyzőt, akit a mentő vitt el. A felfelé rettenetesen hosszú volt kb. a háromnegyedéig lehetett középső tányéron menni, utána már csak kistányéron, de fölfelé végig előzgettünk. Majd ismét egy 30 kilométeres lefelé következett, keresztül kisebb városokon, körforgalmakon. A sík részen már nyoma sem volta a reggeli 8 foknak; hőség, olyan 32 fok várt minket.
A bringás út az eddigi hegyek helyett szőlőföldeken, mezőgazdasági területeken vezetett át. A szakasz végén még beletettek egy Dobogókő szintű „dombocskát” a maga 800 méterével, ahol rengetegen tolták már a fáradtság és a meleg miatt, de mi ezen is áttekertünk, így sok embert sikerült itt megelőzni. Majd jött a vége, egy 10km-es újabb száguldás a célig (ami elég keserves volt számomra, mert a talpam nagyon megfájdult). Ennek a végén volt, az időmérést lezáró chippes kapu a célterülettől 6km-re. Mindezt a szervezők, azért találták ki, hogy az utolsó 6 km-en a forgalmas városban már ne száguldozzanak a versenyzők, persze ez nem járt túl nagy sikerrel, mert mindenki versenytempóban jött be a célterületre, köztük mi is.
Túl vagyunk a leghosszabb szakaszon és már csak egy van hátra. Holnap még nagyon kell koncentrálni, nagyon szeretnénk beérni, hiszen láttuk, hogy még utolsó előtti nap is voltak kiesők.
Így zártuk a hetedik napot:
(napi helyezés, csapatnév, versenyző, napi idő, átlag km/h, összetett idő/helyezés)
Hetedik napi mért adatok:
Össztáv: 126,55 km
Átlagsebesség: 18,9 km/h
Max sebesség: 62,4 km/h
Szintkülönbség: 2745 m
Mászás összesen: 46,15 km
Lefelé összesen: 57,46 km
Legmeredekebb fölfelé: 24%
Legmeredekebb lefelé: 19%
Legmagasabb pont: 1981 m
További képek a szakaszról:
Az utolsó szakasz beszámolója hamarosan olvasható lesz a blogon. A legfrissebb információkat az aktuális szakaszokról az IronHorseBlog twitter oldalán lehet nyomon követni.
