Eltelt jó néhány nap, talán két hét is, amikor egyszer hazafelé jövet a parkolóba megcsörrent a telefonom. Feri volt.
-Merre vagy?
-Épp indulok haza!
-Vissza tudsz egy kicsit jönni? Be kellene nevezni a versenyre!
Bár tudtam, hogy Feri aznap megy egy beszélgetésre a cégvezetőhöz a támogatás miatt, de nem gondoltam, hogy sikerrel fog járni!
Hozzátartozik a történethez, amit eddig még nem írtam, hogy a Lufthansa Technik Budapestnél dolgozunk mindketten. Igen, mi szedjük szét és rakjuk össze azokat a vasmadarakat, melyeken repültök. A cégről tudni kell, hogy volt már rá precedens, hogy kisebb-nagyobb sporteseményeket támogatott a dolgozói számára (futóverseny, focimeccs), így vette a bátorságot Feri is, hogy elmenjen és beszéljen a Transalpról! Ám ő nem bízta a jó szerencsére a dolgot, mert rögtön a német vezérigazgatónkhoz fordult a tervvel. A cél az volt, hogy az igen borsos nevezési árba segítsenek. Ez sikeresen meg is valósult. E nélkül bele sem tudtunk volna vágni a dologba!
A korábbi délután, amit említettem már december közepe volt, azokban a napokban nyitották meg a nevezést a versenyre. Beneveztünk, a pénzt átutaltuk és vártunk, vártunk. Ugyanis, amíg meg nem láttuk a nevünket a rajtlistán nem mertük biztosra venni, hogy valóban sikerült, mivel a korábban hallott történetekből tudtuk, hogy néhány nap alatt betelik a létszám. Kevesebb mint egy hét alatt ez meg is történt!
A versenyre való érdeklődést jól jelzi az alábbi üzenet is, ami a Transalp honlapján volt olvasható!
"Due to the high interest for participating in the 2011 Transalp with about 13,000 pageviews immediately after the registration opened and the thus temporarily overloaded server we would like to inform you that online registrations are still possible."
Még aznap délután megkaptam a visszaigazoló e-mailt. Ekkor még szinte fel sem fogtam, de a neheze csak ekkor kezdődött. Felkészülni a versenyre és előteremteni a rengeteg járulékos költségre (szállás, utazás, alkatrészek, táplálék-kiegészítők, ruházat stb.) a pénzt!
